Tegnap mondtam, jóbarát kapjunk magunk alá a várost. Együnk, igyunk sétáljunk, mert a nyári nap már nem sokáig mosolyog fentről. El is mentünk a szigetre, látni vannak-e még nyulak, haj de nyúl egy sem volt talán, annál több eső. Ázva, fázva az esőben mit lehet tenni, italt kell keresni. Gyorsan táncra perdült a népesség és lett olyan ihaj-csuhaj, hogy a túl parton is halloták talán. Jóbarát, jóbarát, megmondtam, táncolni, felszabadulni lehet, de semmi komolyság, felejt el a bút, bánatot. Pörgesd meg a táncos lányokat. Így is esett. Ej, haj jóbarát áttáncoltuk a délutánt, majd átszeltük az óceánt. (Te már majdnem elmerültél.) Azon a nyári záporos délután, volt ám térerő!

De hogy ki viszi át a szerelmet a szigetről a túlsó partra? Talán az a másik két bolond, akik nem hagyták ott az esernyőjüket. :)