Egy biztos, többett nem megyek Ausztriába. Soha. Bon Jovi koncertre még talán.
Már hetek óta lázban égtem, hogy végra láthassam őket. Megvettem az új lemezt, hogy felkészült legyek (amit persze aztán nem hoztam el az útra, hogy a Zsuzsinak is legyen fogalma róla - na mindegy)
Ausztriába készülődtünk Szerda délután, gondoltuk rengeteg időnk van oda érni, meg elhelyezkedni, nem akarunk mi elől tombolni, csak legyen normális helyünk.
Természetesen több napos kánikula után aznap megállás nélkül zuhogott az eső, ehát ez senkinek sem volt meglepetés, aki valaha részt vett szabadtéri eseményen.
Kellemesen elkocsikáztunk,egy kis dombon megálltunk, lecsücsültünk. Majd mentünk tovább. egyszer sem sikerült eltévedni, és befelé is elég könnyen bejutottunk. Leparkoltuk az autót egy szép, nagy mezőn, és még örültünk is hogy a milyenk közvetlen az út mellett van, mert így könnyebb megtalálni. Kedves, sárgába öltözött osztrák fiatalok irányították az érkezést. Igaz, kicsit sras volt már a kocsi körül, de azt még csak kibírtuk.
Írány befelé, természetesen azok, akik már reggel óta itt szobroztak, már rég benn voltak a szinpad elött, mie mi egyáltalán eljutottunk odáig, hogy elkobozzák az üditőnket és a szendvicsünket. Készültünk előre divatos Ikeás esőköpenyekkel, de jól is tettük, mert amellett hogy osztogattak a szervezők is, elvették az esernyőket. Lerakták két kordon közé, azzal a megjegyzéssel, hogy kifelé menet majd keresse meg a tulajdonos. Szerintem nem árulok el titkot, ha azt mondom, ez végzetes kijelentés volt. Persze ha már egyszer benn vagy egy Bon Jovi koncerten, nem fogsz kiugrani a kocsihoz, hogy vissza vidd az esernyődet.
Vettünk a Zsuszival egy-egy pólót (méreg drágán), mitől kezdtük magunkat igazi rajongónak érezni (mert azok is vagyunk!) és beálltunk egy jónak tünő, nem túl előli helyre. Innentől kezdve szépen, lassan haladtunk előre, a következő két órában, harcolva a körülöttünk állókkal, és a megállás nélküli esővel. Addig jutottunk, hogy már láttuk az elöl elkerített rész korlátját, de persze sikerült itt meg ragadni, és amíg csak vártunk, vártunk, elkezdett igazás kényelmetlen lenni a helyzet. Elöttünk kellemes két météres osztrák fiatal ember folytotta el a kilátást, és azon túl, hogy nagyon kényelmesen megtartottak bármilyen oldalra döltem, tényleg nem volt egy mozdulatnyi hely sem.
Este kilenc felé járhatott, és még mindíg csak az előzenekarok jöttek elő (bár sejthető volt, hogy a fiúk csak sötétedés után teszik a lábuk a szinpadra - a kis vámpírok) ekkor meguntuk a konzerv életet és kifelé igyekeztünk az ember tömegben. Végül is kiderült hogy van még a földön levegő, meg tér hogy felemeld a kezed , anélkül hogy bocsánatot kell kérjél valakitől.
Ekkor el is kezdődött a koncert, ami természetesen fergeteges volt, ez a része az estének annyira tökéletesen telt amennyire tudott. Nagyon ritka nálam, hogy egy együttesnek ennyi számát szeressem és maradéktalanul tudjam élvezni. Maga a show stilusa és formája is nagyon nekem való volt, nem tudok rosszatt mondani.
A fiúk adtak némi ráadást, de nem cifrázták, elhelikoptereztek az éjszakába, mi is kifelé igyekeztünk. Mivel másik ötvenezer ember tette ugyanezt, így ez nem volt könnyű. Útközben térdig gázoltunk a szemétben, eldobott esőköpenyekben és megtekinthettük az esernyők tömegsírját. Néhány eredeti tulajdonos megpróbálta kis kedvencét újra éleszteni, amikor ilyet láttunk udvariasan elfordítottuk a fejünket, a tisztelet adás végett.
Fél éjfél körül már a kocsinál voltunk, és már előre sejtettük, hogy nem lesz egyszerű kijutni, mivel a buszokat (akik a szembe mezőn parkoltak, addigra kivezényelték a műútra (azt is eltudom képzelni, hogy az egyik elkezdte, és erre a többiek csatlakoztak, nehogy lemaradjanak - ahogy az szokás autós körökben)
Beültönk a kocsiba (a sártenger közepén) és remekül elszórakoztunk mondekin aki az autónk mögötti sárba tévedt, ilyenből volt 15/perc.
Majd vártunk négy órát, hogy kijussunk a parkolóból az autópálya felvezetőre.
Igen négyet. Nem akarok a részletekbe menni, csak annyit mondok, hogy a kialakult helyzet különleges kombinációja volt a szervezők eltünése, az autósok találékonysága és a helyszin egy úttal való felszereltségének. Úgy hajnali kettő körül előkerült a rendőrség és valóban, onnantól kezdve már csak egy órat kellett várnunk, hogy megtegyünk tíz métert.
Csodálatos éjszaka volt, az eső addigra elállt, és mi ültünk az autóban több ezer másik kocsi között. Sajnos nem volt nálam fényképezőgép, de megpróbálok szerezni az internetről, hátha valaki felrakta az övét.
Valamikor az éjszakában egy fiatalembert is összeszedtünk. Ránk kopogott, hogy nem tudnánk - e elvinni Budapestre, mert lekéste a vonatát. Mindtuk hogy avalószinűleg ha most elindul gyalog, akkor odaér mire mi elindulunk, de azért szálljon be. beüllt és rövidúton elaludt. nem tudom végig aludt-e vagy hallgatta a Zsuzsival való mérgelődésünket, veszekedésünket, de nagyon csöndben volt. Nem akart elrabolni, kiraolni sem megerőszakolni egyikünket sem, így szivesen hazahoztuk.
Olyan reggel öt körül értünk Pestre, minden elismerésem a Zsuzsié, én addigra már az árokban lettem volna, de ő még csak nem is pislogott laposakat. (Bár csukott szemhélyamon keresztül nem is láttam valami jól) Tehár egy gyönyörű, madárcsicsergéses reggelre értem haza, azonnal alvást rendeltem el, és beállítottam az órát.
Így ért véget egy csodálatos este, és még három órát sikerült is aludni mielött dolgozni mentem. Mindent összevetve remélem tényleg valóra válik, amit a Zsuval valamikor hajnali kettő felé megállapítottunk, hogy majd nevetve meséljük ezt az unokáinknak.