A múlt héten alig irtam tudom, de ha azt hiszitek egyedül egy idegen országban unalmas, tévedtek. Elöször is mindenki próbálja segiteni az egyedül levőket (egyem a kis szivüket) ezért egyfolytában programot találnak ki. Illetve a kötelező ügyintézések óra száma is megmelkedett.

A múlt hétvégén még Controller's event is volt Gentben. Nagyon remek kis hétvége volt, gyönyörű a város és kedvesek az emberek. Lufinak üzenemen hogy már nincs felásva a központ, bármikor jön vendégségbe megnézzük újra, most rendesen.

Egész szombaton tájékozodási versenyt tartottunk a városban illetve rengeteget tanultunk (tényleg boszorkányok rombolták le a templom tornyot...), ettünk, ittunk, hajókáztunk és még lovaskocsival is utaztunk (bár 0 fok volt).

Aztén hajnali háromig ment a kocsma latogatás, mert Gentben az kötelező. Azt kell mondjam nem számit a korosztály, lehet hogy itt magasabb az átlag életkor, de az egész csoport boldogan vetette bele magát az éjszakába. Szóval ennyit a hires/hirhedt állandó bulizásról a BSCben.

Letelepedési szándékaim lassan-lassan beteljesednek, úgy néz ki hétfőn aláirom a bérleti szerződést egy lakásra. Amit eredetileg kinéztem sajnos elkelt mire odaértem, mert megtiszteltek a lehetőséggel hogy részt vegyek egy két napos Intero trainingen. Én meg Bartont választottam a tökéletes lakás helyett. De biztos vagyok benne hogy mindenki igy döntött volna :)

Az irodában már teljesen beilleszkedtem, onnan tudom mert a büfés néni (aki soha, semillyen körülmények között nem mosolyog) már ha meglát messziről el kezdi késziteni a kávémat. És csak annyit mond: "Morhhhhen", én meg: "Morghen" (Guten Morgen röviden, teljesen helytelen holland kiejtessel) és már megyek is az irodámba. Persze ebben az a hátrány hogy néha teát szeretnék inni, de mivel már rakja is ki a kávét nem merek mást kérni. Szóval ha valami vérnyomás problémám lesz a jövőben az egyértelműen a mozdulatlan arcú holland büfés hibája lesz...