A tegnap este? Volt valami házibuli a szomszédomnál, ahova engem in meghívtak, ha már így is úgy is végig kell hallgatnom. Úgy néz ki hogy leendő szomszédom egy lelkes, fékezhetetlen leányzó, aminek rendkivűl örülök. Feldobjuk egymást.

Igaz, hogy csak éjfél után, de nekem is eljött néhány haverom, pontosabban a barátnőm, akivel kicsit túl bonyolúltra fűztük a kapcsolatainkat. Addig elég magányos voltam a rengeteg ember között, illetve nagy előrelépesnek érzem, hogy megpróbálnak velem normális kapcsolatot tartani.

Tehát nagyon nagyra értékeltem hogy eljöttek.

Sikeres volt a tegnapi este, mert reggel hatig kihúztam anélkül, hogy elakartam volna ájulni, vagy lefeküdni aludni, pedig a közvetlen szomszédban lakom. Tessék megdicsérni! Mindeközben kicsit sikertelen is volt, mivel nagyon kellemes, de számomra semleges tárasaságom volt, senki és semmi nem varázsolt el.

Eszembe jutott, hogy talán nem is lehet engem már elvarázsolni. Szeretnék végre érezni valamit.

Kellemetlen, hogy mostanság úgy érzem, a velem egykorúak már érdekből ismerkednek. A új kedves szomszéd lányt tényleg nagyon bírom, de mindketten jól tudjuk, hogy szövetségünk hasznos is lehet. Szükségünk van rá, hogy szélesítsük a baráti körünket.

Mostmár leköszönök.

Hát jó, kicsit robbantam a múltkor, de sikerült egyszerűen levezeti: lefárasztottam vele valakit. Ilyenkor eléggé szégyellem magam.

A lefárasztáshoz sikerült az exemet választani, aminek az lett a vége, hogy vele is végleg lezártam a kapcsolatot. Nem vagyok hajlandó minden alkalommal azt hallgatni, hogy mi történik éppen a magánéletében. Lehet hogy képes vagyok úgy tenni, mintha mindig is csak a legjobb barátom lett volna, de nem akarok. Csak tudnám mitől ilyen bonyolultak az emberi kapcsolatok.

Ha már a bonyolult emberi kapcsolatokról van szó, azt meg nem is merem kifejteni milyen helyzetbe kerültem nemrég egy barátnőm kapcsán. Nem, most még nem vagyok rá képes hogy ennyire nyilvánosan előadjam.

Beszéljünk inkább nem ennyire személyes dolgokról. Tegnap este volt szerencsém megtekinteni a Mesterdtektív (Sleuth) cmű Kenneth Branagh alkotást. Mindenkinek ajánlom, mert fantasztikus, be is kell írnom a naptárba, hogy megszerezzem az eredetit, amiben Michal Caine a fiatalab férfit alakitja...

Teljes átszellemülésben jöttem ki a moziból, és még jelenleg is azon töprengek, vajon hogy is értelmezzem a végét a filmnek.

Tessék megnézi, megéri. 

Ha már igy rálelkesedtünk a Macskafogó 2.-re, tegnap megtekintettem a frissen megszerzett Hófehér cimű szintén hires alkotást. És meglepően jól szórakoztam. A törpék példuál teljesen kiestek a fejemből, de most újra ők a csúcs.

Az egyetlen dolog ami idegesit az egesz rajzfilmben az maga Hófehér. Biztos hogy velem van baj, de az idegrohamba kerget a nyugodt, birkatermészete. Vagy talán a Halász Judit hangjával van bajom? Úristen remélem nem. Ha ezt Anyám megtudja... Nálunk ez már szentségtörés.

Viszont az összes hang, ami megszólal a filmben egy estére visszahozott régi érzéseket - milyen keskeny volt a körfolyosó, hogy mindenki milyen magas, hogy addig nem mehetek be tv-t nézni, mig nem tanulom bekötni a cipőmet, a végeláthatatlan Yatzee esték, hogy mindig más és más érzés fog el ugyanazokon az útvonalakon, a szomszéd öreg néni lakásának jellegzetes illata.

Egy ilyen gondosan válogatott körben nem is csoda: Kállai, Körmendi, Haumann, Sztankay, Bodrogi, Szombathy, Balázs, Harsányi. Ebből is kiemelném a Körmendi Jánost. Az ő hangja olyan, mintha legalább a második apukám lenne...